2016. 10. 16.

05.


Sziasztok!
Megérkezett a következő fejezet.
Jó olvasást! :)
Lauren W:
____________________________________________________________
Döbbenetemben talán még a csomagomat is leejtettem, és a szám is elnyílott, de időben tudtam rendezni a vonásaim, mielőtt még bárki is észrevette volna. Mosolyt varázsoltam az arcomra, és elindultam a barátaim felé, ahol mellesleg egy nemkívánatos személy rontotta a levegőt, de próbáltam kizárni és levegőnek nézni.

- Sziasztok! – Köszöntem, mire mindenki motyogott valami üdvözlésfélét. Mivel Scarlet osztálytársát nem ismertem, ezért bemutatkoztunk egymásnak így lett egy Astrid nevű ismerősöm. Jól megnéztem a lányt, egész érdekesnek tűnt, egyáltalán nem volt szimpatikus első ránézésre, és ez nem a hosszú fekete – festett- hajának, sem pedig a számtalan piercingnek volt köszönhető, ami az ajkából és az orrából állt ki. Még csak a tetoválás sem zavart. A szeme nem tetszett, ezen belül is az, ahogy azzal a szemmel méregetett. A fekete tekintete arról árulkodott, hogy ő sem fogadott engem a bizalmába, és ezzel nincs is semmi probléma.

- Ki vezet? – kérdeztem. Valahogy azt sejtettem, Shawn neve fog elhangzani, de nem így lett.

- Én – emelte magasba a kezét Mad. Ő azon kevesek közé tartozott a társaságunkban, akinek volt jogosítványa. David is le akarta tenni, de sajnálatos módon nem sikerült neki, a negyedik bukta után feladta, és arra gondolt, hogy majd az érettségi után leteszi. Mindannyian a hét személyes családi autóhoz vettük az irányt, ami a mélygarázsban áltt, szokásához híven. Liv szülei ultra jó fejek, hogy megengedték egy rakás kamasznak, hogy beszálljanak – és még vezessék is a méregdrága autójukat, és három várossal arrébb dorbézoljanak. A mi autónkat még az utcánkban sem vezethettem volna, akkor sem, ha lett volna forgalmi engedélyem. Egyedül Cameron szállhatott a volán mögé, de ő is csak az után, hogy betöltötte a tizennyolcat.

Mad kiállt az autóval a puha pázsitra, Liv pedig megnyomta a kapunyitó távirányítót. A vasívek szépen lassan oldalra csúsztak, helyet adva az autónak. A kerítés mellett sövény futott végig, de egy ág sem lógott túl a formájukból. Nincs is kertészük, a szüleik állandóan dolgoznak. Hogyan lehetett ilyen szép a kertjük? Csak azt ne mondják, hogy Shawn másodállásban kertész volt, és így találkoztak Scarlettel.

A hétszemélyes kocsi kigurult a hídra, mi pedig követtük, Liv bezárta a kaput.

Most jött el a legnagyobb probléma: ki hová üljön. Mad helye biztos volt, hiszen ő vezetett. Amíg felnyitotta a leghátsó üléseket, ezen veszekedtünk, izé, tanakodtunk.

- Tehát. Halljam az igényeket, és beosztom az ülőhelyeket – mondta Liv, miközben a kulcscsomójával babrált.

- Én Astrid mellé szeretnék ülni. Ugye megérted, drágám? – fordult oda Shawnhoz, és szorosan a mellkasához simult. Shawn megsimította a haját, és nem látszott rajta semmiféle bánat, hogy kedves barátnője nem mellé akar ülni.

- Jó, de én nem tudok hátul ülni, kivéve, ha azt szeretnétek, hogy belerókázzak a nyakatokba – mondta Astrid. Tehát, ők kilőve.

- Én előre ülök, Mad mellé – jelentette ki Liv. – Shawn, Nora, üljetek hátra.

- Mi? És David?  - hökkentem meg. Nem akartam Shawn mellé ülni, hangot is adtam volna a tiltakozásomnak, ha az imént említett fiú nem vizsgál fürkészően kék szemeivel.

- Gyenge a gyomrom – mondta David, hasára tapasztva a kezét. Nagyot sóhajtottam, és sehová sem kívántam Davidet, a gyenge gyomrát, de legjobban Shawn Coleman-t tudtam volna kiiktatni a társaságból.

Megadtam magam, és bemásztam leghátulra az előrehajtott ülés mögött, bekötöttem az övemet, és vártam, hogy a többiek is elfoglalják a helyüket. Shawn bemászott mellém, és becsatolta a biztonsági övet. Szépen lassan kigurultunk a hídról és már száguldottunk is a strand felé.

Az első öt perc, borzasztó kínos csendben telt el, igyekeztem figyelmen kívül hagyni Shawn-t és az útra figyelni, ahogyan elsuhannak mellettünk a fák és a házak.

Liv kitalálta, hogy kapcsoljuk be a rádiót, de a szörnyű közlekedési híreken kívül semmi sem ment egyik adón sem. Mindenhonnan a hatalmas közlekedési baleset folyt, a 81-es főúton felborult egy kamion, ami üres üvegeket szállított, az egész utat lezárták, de szerencsére nem történt halálos baleset, leszámítva a rengeteg üveget, ami eltörött.

Nagyot sóhajtottam, amikor végre felcsendült egy zene.

Astrid ült előttem, középen Mad, Scarlet pedig a másik oldalon. Scarlet édesen duruzsolt valamit Shawn-nak, amit ő hatalmas mosollyal fogadott és ős is súgott valamit barátnőjének. Karba fontam a kezemet és unottan bámultam magam elé. Mad és Liv látszólag remekül elvolt, beszélgettek, a nevetésük hátrahallatszódott hozzánk. De a legmeglepőbb beszélgető páros David és Astrid volt.

Először alig vettem észre, hogy motyogtak valamit, de amikor Astrid felnevetett odakaptam a fejemet. David is nevetett, már, ha a csendes, lányos kuncogást annak lehet nevezni.

Mindenki jól érezte magát, már most, pedig az igazi izgalmak csak ezután fognak bekövetkezni, egyedül én ültem magam elé révedve, és várva, hátha becsatlakozhatok valahova. Az édes párhoz nem szerettem volna, David és Astrid kedvét sem szándékoztam elrontani a harmadik kerék szerepemmel. Ha nem akartam átkiabálni a többieken, akkor Livékkel sem tudtam volna beszélni.

Így maradt az én megmentőm, a zene. Lecsuktam a szememet és magamban dúdolni kezdtem a Faded-et.

You were the shadow to my light
Did you feel us?
Another star
You fade away
Afraid our aim is out of sight
Wanna see us
Alight

 

Arra eszméltem fel, hogy az utolsó sorokat hangosabban énekeltem, és szinte minden szempár rám szegeződött. A barátaim hallottak már énekelni, de Shawn, Scar és Astrid még nem. Nem is terveztem változtatni ezen a tényen, de az unalom kicsalogatta a hangomat a csigaházból.

- Szépen énekelsz –mondta legnagyobb meglepetésemre Shawn. Tudtam, hogy nem hazudik, tényleg jó hangom volt, szerettem is énekelni, de nem akárkinek. Énekórán muszáj volt, a tanáraim öltek volna azért, ha végre egyszer elvállalom az énekversenyen való részvételt, mivel szerintünk nagyon könnyen le tudtam volna győzni a többi iskola diákjait. De nem szerettem volna mindenki előtt felfedni, hogy valamiben különleges vagyok, nem átlagos, mint minden másban. Nem utolsó sorban kedvem sem volt hallgatni a velem egykorú gyerekeket, amint megpróbálják kiénekelni a magas hangokat, de nem igazán jön össze nekik.

- Köszönöm – válaszoltam végül. A dal folytatódott a refrénnel, de így már nem éreztem értelmét énekelni, csendben figyeltem hát Shawn arcát, amint egy mosoly kíséretében hátradől az ülésnek. Nem vette le rólam a pillantását egésze addig, amíg Scarlet nem szólt neki. Egy hanyag mozdulattal elintézte a választ és ismét engem nézett.

A kocsiban felbolydult az eddigi rend, David kívülállóként hallgatta, ahogy a lányok elbeszélnek mellette, Scarlet egy emberi pillantásra nem méltatta. Mad és Liv csendben bámultak ki az ablakon. Shawn pedig megkocogtatta a vállamat.

- Komolyan mondtam ám – mondta és elbűvölő mosolyt rajzolt az arcára.

- Komolyan köszöntem meg – mosolyogtam én is. A korábbi sérelmeim, miszerint nem vagyok az esete (és ezt nyíltan, szemtől szemben közölte is velem) valahogy elpárologtak, elfelejtettem, hogy nekem most haragudnom kellene rá. Pár másodperc alatt gondoltam át az egészet: valószínűleg nem volt szomjas már azon az estén, de azt mondják a kisgyerekek és a részegek mondanak igazat. De talán barátok lehetünk. Minek kellene nekünk együtt járnunk, minek kéne csókolóznunk, miért fontos, hogy bejöjjünk egymásnak? A barátoknál az ilyen nem fontos.

- Zeneiskolába jársz? – kérdezte, én pedig megráztam a fejemet.

- Oda járok ahova a többiek itt a kocsiban – somolyogtam.

- Bizony, Nora az osztálytársam – szólt hátra Liv, jelezve, hogy minden szót hallanak, nehogy eszembe jusson meggondolatlanságot mondani.

- Úgy ahogy az enyém és Davidé is – fejezte be a volán mögött ülő Mad.

- Pedig el kéne gondolkodnod ezen. Sokra vihetnéd – nógatott tovább.

- Nem, ez lesz az utolsó évem a gimibe, nem fogok most átmenni. Valószínű, hogy át se vennének.

Megrántotta a vállát, és nem kérdezett többet. Furcsa módon nem akartam, hogy véget érjen a beszélgetés, szerettem hallgatni a mély hangját. Nem olyan volt, mint Mad-é, mert az övé dörmögős volt, de Shawné selymes, tiszta, búgó.

- Hogy találkoztatok Scarlet-tel? – kérdeztem, nem számítva arra, hogy az előttem ülő szőkeség rögtön hátrafordul, és beszélni kezd. Megállás nélkül dumált a nagynapról, igazság szerint semmit sem értettem belőle, annyira hadart. Olyan vadul gesztikulált, hogy magamban fogadtam mit csinál előbb: kiüti a karjával az autó tetejét, vagy orrba csapja szegény Davidet, akinek hozzá kellett simulnia az ajtóhoz préselt Astridhoz. Úgy láttam mindkét sértett fél élvezi egy kicsit a helyzetet, egészen addig, amíg egy hirtelen éles kanyarnál Scarlet el nem dőlt oldalra, David, hogy kitérjen, teljesen odabújt a piercinges lányhoz. De annyira szerencsétlenül, hogy a szemöldökében lévő karika beleakadt David hajába, ami jó ideje nem látott fodrászt.

Astrid felsikított, Mad pedig hirtelen lefékezett, ennek köszönhetően lefejeltem az előttem lévő fejtámlát. Megmasszíroztam a sértett felületet, de elégedetten nyugtáztam, hogy egy púpon kívül semmi bajom nem lett. 

- Mi a szent szart műveltek ti ott hátul? – fordult hátra Mad. – Mert még egy ilyen hang, és nem csak a kamion lesz felborulva, hanem mi is.

- Beleakadt a piercingem a hajába – rimánkodott Astrid.

- Francnak kell annyi mindent magadba aggatnod – zsörtölődött Mad, és újra sebességbe rakta az autót.

- Most mit csinálsz? Hogy szedjem ki ebből a szénaboglyából menet közbe?

- Félre állok, édes csillag, nyugodjál meg, a szemöldököd a helyén marad, ha nem mozogtok túl gyorsan – mondta nyugodtan a barátunk. Túlságosan nyugodt volt, Liv sokat sejtető pillantása mindent elárult, amit gyorsan váltottunk egymással. Mad ilyenkor olyan, mint a kitörni készülő vulkán. Egy pillanat alatt átlendül a ló túloldalára, és olyankor nincs se Isten, se ember és olyan csúnya szó sincs, amit nem mondott volna ki három perc alatt.

Lopva Shawn-ra pillantottam, aki fejét támasztva nevetett Mad beszólásán.

David és Astrid összenőve másztak ki az ajtón, Scarlet pedig repült is, hogy kiszabadítsa őket. Hátradőltem, és lecsuktam a szemeimet. Egy darabig még hallottam, ahogy Astrid sikongat, David nyöszörög, Scarlet pedig mindkettejüket elküldi a pi… szóval arra a bizonyos helyre, ha nem maradnak azonnal csendben.

De aztán már semmi hang nem jutott el hozzám.

 

- Hé, Nora. Ébredj – bökdösött meg egy ujj. Összeráncoltam a homlokomat, és próbáltam eltolni magamtól az ujjat, ami most már az arcélemet simogatta.  Kinyitottam a szememet, pillantásom Shawn jég kék szemeivel találkozott, amitől szívem annyira meglódult, mintha egy vad ménes száguldozna. Kínosan elmosolyodtam és vártam, hogy arrébb húzódjon.

Miután megtette, előre toltam az ülést és mögötte kikászálódtam. Nem láttam sehol társaságunk többi tagját.

- Hol van Liv? – kérdeztem a fiúhoz fordulva, mikor odaért mellém.

- Elmentek fagyit venni, mert Scarlet mindenáron itt szeretett volna enni. Álltása szerint a strandon nincs jó íze egyiknek sem.

- És te miért nem mentél velük? – kérdeztem. Megrántotta a vállát.

- Nem szeretem a fagyit. – Beledugta a kezét a nadrágja zsebébe, és engem nézett.

Elég kamu szaga volt a dolognak, de nem firtattam, inkább nekidőltem az autónak.

- Én viszont igen – fontam keresztbe a karomat a mellemen Durcásan magam elé meredtem.

- Ha ezen múlik, majd bent meghívlak egyre – kacsintott rám, nekem pedig elakadt a szavam. – Mert én mondtam a többieknek, hogy ne keltsünk fel. Olyan mélyen aludtál. Azt is képes voltál elmulasztani, ahogy Astrid és Mad veszekszik. Pedig komolyan, szerintem a kocsin kívül is lehetett hallani.

- Kár volt kihagyni – feleltem és felnevettem. Keserédes nevetés volt ez, nem azaz igazi, mélyről fakadó. – Ha ez igaz, akkor miért keltettél fel mégis?

- Oké, elismerem kicsit álszent húzás volt, de két perc után unatkozni kezdtem. Pedig már csináltam veled snapre képet, ahogy alszol – magyarázta úgy, mintha csak az időjárásról fecsegne.

- Hogy mit csináltál? – háborodtam fel teljesen. Beleöklöztem a karjába, de mintha egy sziklát ütöttem volna meg.

- Nyugi, csak vicceltem – mondta, mire ismét hátradőltem. – Vagyis, tényleg csináltam, de nem tettem ki. Csak lementettem.

- Hát jó – mondtam dühösen. Még fújtattam is hozzá egy kicsi, de nem volt elég meggyőző az alakításom, mert elnevette magát.

- Igazából, nem ez volt az ok, hogy kettesben akartam maradni veled – mondta kicsit később. Értetlenül néztem rá.

- Csak el akartad mondani, még egyszer, hogy nem vagyok az eseted? – csúszott ki a számon. Beharaptam az ajkaimat, mintha ezzel vissza tudnám szippantani, az imént kiszabadult szavakat.

- Te az óta, ezen kattogtál? – kérdezte.

- Te emlékszel rá? – kérdeztem vissza. Lesütöttem a szememet és éreztem, hogy fülig elönt a pír. Meglökte a vállamat, én pedig hátat fordítottam neki, várva, hátha alább hagy az arcom tüzelése. Nem így történt.

- Nézd, sajnálom, hogy ezt mondtam – suttogta a fülembe, mire megpördültem a tengelyem körül, és szembetaláltam magam vele. Minden dühömet, ami az elmúlt időszakban táplálódott bennem, bele sűrítettem ebbe a pillantásra, azóta várok erre, hogy kimondta azt a mondatot. Annyira szerettem volna az orra alá dörgölni, hogy ő sem az én esetem, de a legnagyobb gond az volt, hogy ez hazugság lett volna. Nem szerettem hazudni, de néha megkívánta a helyzet.

- Ugyan, semmi gond. Hiszen… – kezdtem, de elcsuklott a hangom.

- Hiszen? – kérdezett rá.

Te sem vagy az én esetem. Mond ki. Gyerünk, mond már ki!

- Hiszen nem tetszhetek mindenkinek – feleltem végül.

Lehet, hogy ekkor követtem el a legnagyobb hibát, lehet, hogy ha ekkor kimondtam volna, akkor nem jutottunk volna el oda, ahová jutottunk. De ezt nem tudhattam. Egyszerűen képtelen voltam kimondani azt a pár szót, ezzel mentve a saját helyzetem.

Talán, ha nem nézett volna olyan vágyakozóan a szemembe, akkor el tudtam volna mondani neki.

 

A tenger hűvös volt, és lágyan hullámzott, pont úgy, ahogy szerettem. A lábamat lógattam bele, miközben a nap letűzött a magas égről, barátaim (és a barátom testvérének a barátnője, és a barátja) bent ugrándoztak a vízbe. A víz tiszta volt, nem keveredett fel a homok, amit az emberek bevittek a partról.

 Shawn indult meg felém, fedetlen felsőtestére felfröcskölődött a sós víz. Igyekeztem nem bámulni és azt mantrázni magamban, hogy barátnője van, aki történetesen a legjobb barátnőm húga, de ez a legkevésbé sem vált be. Egyelőre fehér bőrömön – úgy terveztem, ma lebarnulok, ezért is nem mentem be még a vízbe - egy pink bikinit viseltem.

Lila ajkakkal huppant le mellém a partra, és összehúzta a lábait. Féloldalas mosolyra húztam az ajkam.

- Csak nem hideg? – kérdeztem. Erre felállt, és megborzolta csuromvizes haját, lehetőleg úgy, hogy az összes rám essen. Megcsaptam a vádliját.

- Bunkó vagy – mondtam sértődöttséget színlelve. Újra a hullámzó tengert néztem, ahol Mad épp egy hínárt tett Liv nyakába, aki visongva ugrott neki Davidnek, aki elveszítette az egyensúlyát, és megfejelte Astrid dekoltázsát. Szegény David mindig rosszul jön ki az ilyen helyzetekből. Szerencsére mindenki felnevetett, legalábbis amennyire innen látni véltem. Egy arc maradt komor, mégpedig Scarleté, aki árgús szemekkel vizslatott minket, nagy valószínűséggel az iménti jelenetünknek is tanúja volt.

Megkeseredett a szám íze, grimaszba torzult az arcom.

 - Nem értem, miért – mondta Shawn. – De ha ezt bunkóságnak tartod, nem tudom, ezt minek fogod.

Fel sem eszméltem teljesen, mire a karjaiba kapott, és rohanni kezdett velem a habokba. Vadul sikongattam, lábammal kapálóztam, de mintha meg se érezte volna.

- Engedj el! – Kiáltottam, de ő csak nevetett. A víz fokozatosan kezdett mélyülni, és valóban hideg volt egy kissé, de nem volt annyira vészes. Mikor a derekáig ért a víz megállt.

- Nagyon örülök, hogy behoztál, de a saját lábamon is be tudtam volna jönni, ha szerettem volna – most már én is nevettem egy kicsit, és játékosan belebokszoltam a karjába. Észrevettem, hogy a többiek felénk igyekeznek, ezért minél előbb ki akartam szabadítani magamat Shawn öleléséből, bár szívesen maradtam volna még így, izmos testéhez tapadva. – Letehetsz – néztem rá komolyan.

- Biztos vagy benne? – kérdezte cinkosan mosolyogva. Scarlet egyre közelebb ért, ezért hevesen bólintottam. Az utolsó pillanatban vettem észre azt a furcsa fényt a szemébe, ami a fiúknak akkor szokott megcsillanni, ha rossz fát tesznek a tűzre. Tiltakozni akartam, de már csak annyira volt időm, hogy nagy levegőt vegyek, mert a következő pillanatban a vízbe csobbantam – mégpedig Scarlet elé. Belesüllyedtem a sós vízbe, ami azonnal fel is dobott a víz felszínére, így gyerekjáték volt feljönni a tetejére.

Egy darabig küzdöttem az áramlattal, hogy sikerüljön lent maradnom, nem szerettem volna Scarlet és Shawn veszekedését hallgatni arról, hogy mekkora egy tapló. És azt sem akartam hallani, mit mond nekem.

Nem sikerült a tervem, konkrétan nyolc másodpercig bírtam a víz alatt, így is vadul kellett levegő után kapkodnom a felszínre felérve.

- Te meghibbantál? – kérdezte Scarlet. – Csurom víz lett a hajam, és lefolyt a sminkem – hisztizett. Én csak kelletlenül felnevettem, minden igyekezetemet össze kellett szednem, nehogy beolvassak neki a víz kontra smink dologról, de erős voltam. Egészen addig, amíg Shawn oda nem lépett Scarletthez, édesen a fülébe sutyorgott valamit, amitől a lány elvigyorodott. Keserű íz lepte el a számat, úgy éreztem, mindjárt összeesek, ha nem köphetem ki nyomban. A hányinger kerülgetett, és könnyek gyűltek a szemembe. Megfordultam, hogy oda menjek a tőlünk jobbra lévő barátaimhoz, akik miatt igazán el akartam jönni. Leszámítva persze Astridot, mert róla a mai napig azt sem tudtam kicsoda.

Elindultam, amikor valaki rácsapott a vállamra. Baráti gesztusnak is szánhatta volna, ha nem csípett volna borzalmasan. Rendeztem vonásaimat, és megfordultam. Arra gondoltam talán Shawn jön bocsánatot kérni, amiért csak úgy beledobott a vízbe, de tévedtem. Scarlet nyúlánk alakja helyezkedett el előttem.

- Tudom, hogy mit szeretnél – mondta kezdésképp. Hangjában nem volt harag, mint amire amúgy számítottam, ez tette csak, még ijesztőbbé a helyzetet: nyugalom áradt belőle, és kiegyensúlyozottság. – Szeretnéd, ha Shawn szakítana velem.

- Tessék? – kérdeztem értetlenül. Ez meg sem fordult a fejemben, természetesen örülnék, ha szétmennének, ezzel szabad utat nyitva nekem, de sosem kívántam volna, hogy szakítson a legjobb barátnőm húgával. Noha sosem voltunk túlzottan jóba, az ellenségek kategóriát sem súroltuk, és nem is akartam átesni abba a kategóriába, amiben azok vannak, akiket Scarlet ki nem állhat.

Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy mit mondjak. Rá kellett jönnöm, hogy nem fog nekem parancsolgatni.

- Rendben, játszunk tiszta lapokkal – mondta, és teljes testemmel felé fordultam, karomat leengedtem, ezzel is mutatva, mennyire nincs rejtegetni valóm. – Tetszik nekem Shawn, de kinek nem? Én vele ellentétben, próbáltam kerülni, mert zavart az érzés, ami akkor tör rám, ha a közelében vagyok.

- Igen, eddig világos. Csak, hogy Shawn-t sem hagyhatod hidegen, ha ő ennyire szeret a közeledbe lenni – fejtegeti tovább összeszűkült szemhéjjal. Velem ellentétben ő karba fonta a kezét, és nagyon ellenségesen nézett rám.

- Mennyire? – röhögtem fel. – Kétszer találkoztunk összesen, egyszer ma, egyszer pedig a bulin. Ennyi.

 - De ott is megragadott minden lehetőséget, hogy veled legyen.

- Mert te épp magatehetetlenül, és részegen vergődtél a vécében – mondtam ki, ami először az eszembe jutott.

- Oké. Ha így gondolod – bólintott, és elfordult. Fogalmam sem volt arról, hogy mire értette ezt, de rá hagytam. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy bevallom, hogy Shawn nyíltan kimondta, hogy nem vagyok az esete, de mégsem tettem. Ha eldurvul a helyzet, akkor majd kijátszom ezt a kártyát.

Scarlet megfordult.

- Egyébként, ha elveszed tőlem Shawn-t, akkor te leszel a szívtelen ribanc, aki belefurakodott a kapcsolatunkba – egészen közel hajolt hozzám, éreztem a menta illatot a leheletén. Egy pillanatig komoran méregetett, majd vidám mosolyt kanyarított az arcára. – De remélem nincs harag, drága Nora.

Már csak az hiányzott, hogy megpaskolja az arcomat, mint valami kutyának, aki jól teljesítette a feladatát.

Ezzel odaúszott a nővéréhez, ahol már Shawn is várta. Scarlet beleugrott a nyakába, és heves csókot váltottak.

Sosem képzeltem el ezt a pillanatot, amikor a fiú, akihez vonzódom – mert ez volt az igazság, kár is tagadnom, kár belemagyarázni az utálatomat. Még is, miért rágódtam volna annyit azon az elejtett, „nem vagy az esetem” mondaton, ha nem azért, mert kezdettől fogva megdobogtatja a szívem? -, más lányt ölel magához, és csókol úgy, ahogy engem is csókolhatna.

Sosem képzeltem el azt sem, hogy az a lány, aki ott van vele, a tulajdon legjobb barátnőm testvérkéje, ezzel ki van zárva az egyetlen ember, aki segíthetne átvészelni ezt az időszakot.

Ha már elkezdtem felsorolni azokat a dolgokat, amiket sosem képzeltem el, hát akkor a lista élére kerülhet az iménti párbeszéd, amit Scarlettel folytattam.

Sosem képzeltem el azt, hogy ugyanaz a pasi fog bejönni Scarletnek és nekem. Előre féltem a testi sérülésektől, amiket Scarlet miatt fognak érni.

Veszedelmes eszközei voltak más lányok távoltartására.

Ez volt, egyszerűen nem szerette a vetélytársakat.

2016. 08. 28.

04.

Sziasztok! :)
Megérkezett a legújabb rész, köszönöm az előzőekhez érkezett visszacsatolásokat :)
Jó olvasást!
Lauren W.
______________________________________________________-
A nyarak legjobb része a napsütés volt.

Amit idén nem igazán tapasztalhattunk meg az első néhány héten. Bent kucorogtam a szobámban, egy könyvvel a kezemben, vagy épp a kedvenc sorozataimat néztem. Az unalom néha arra is kényszerített, hogy csak bámuljak ki az ablakon.

Ezt tettem tehát. Felültem az ablakpárkányomra – anya és apa egészen biztos kinyírt volna, ha meglátták volna, de amit nem tudtak, az nem fájt nekik – és bámultam az esőt. A cseppek versenyt futottak az üvegen, gyerekes módon végigvezettem az ujjaimat a legkövérebbek útján, és szurkoltam, a legszimpatikusabbnak. Megnyitottam az ablakot, és magamba szívtam az eső összetéveszthetetlen illatát. Teljesen belemerültem a gondolataimba, amik hol a születésnapomon, hol Shawn-on kavarogtak, hol pedig a születésnapi estén és Shawn-on, egyszerre.

Megmagyarázhatatlan fájdalmat éreztem, amikor felidéztem rideg hangját, amint azt mondja, nem vagyok az esete. Nem akartam én semmit tőle, de senkit sem érintett volna jó, ha akárki – és tényleg: bárki – azt mondta volna, hogy nem az esete. Mindenkinek lenyisszantott volna egy jókora adagot az önbizalmából, úgy, ahogy velem tette.

A parti utáni napot a tükör előtt töltöttem, és azon gondolkodtam, mi nem tetszhet bennem neki. De a tükör azt mutatta, amit vártam, és amire emlékeztem, ezért inkább mérgesen eldőltem az ágyon.

A szemem szép kék volt, és hatalmasak, csak úgy, mint a szempilláim, amik keretezték. Az orrom helyes pisze, körülötte apró szeplők tarkították.

Belekortyoltam a kakaómba, és összébb húztam a lábaimat, miközben a komor eget vizsgáltam.

Kopogást hallottam, fél perc alatt lent teremtem az ablakból, letettem a bögrém, és ráfeküdtem az ágyamra, még egy párnát is átkaroltam.  Anya és apa helyett Cameron nyitotta ki az ajtót.

- Mad, David meg Liv van itt. Nem akartam beengedni őket, mert tudom mennyire ki vagy bukva. De hajthatatlanok.

A buli után Cameron-nak és a barátnőjének panaszoltam el a bánatomat, miszerint egy nagyon dögös pasi nem tart az esetének. Magam sem értettem miért épp nekik vezettem fel a gondomat, mert nyílván a hátuk közepére sem kívántak, és izgisebb programjuk is lett volna, mint a nyavalygásomat hallgatni.

- Őrület! – robbantam be a bátyám szobájába. Cameron és Lucy az ágyukon ültek, és beszélgettek, mielőtt berontottam szinte az ajtón keresztül. Elkezdtem mesélni nekik. És meséltem. És meséltem, és ott szidtam Shawn Coleman-t, ahol csak értem. Mire a kirohanásom végére értem, Lucy ráhajtotta a bátyám vállára a fejét, és ásított, majd rám emelte őzike szemeit.

- Nem lehet, hogy még is tetszik neked, és azért zavar ennyire, hogy nem jössz be neki?

Ez a kérdés elég volt ahhoz, hogy még jobban felmenjen bennem a pumpa és csak kiabálni szerettem volna, de nem velük, mert ők nem érdemelték meg. Lucy és Cameron nagyon fontos ember volt az életemben, nem tehettek arról, hogy a tegnapi bulin, ami életem meghatározó eseménye lehetett volna, találkoztam egy seggfejjel. Ezért csak megráztam a fejemet, kivonultam a szobából, át az enyémbe, és belevisítottam a párnámba. Aminek anya nem örült annyira, mert felébredt, és örülten rohant be hozzám, hogy mégis mi történt. Elégedetten nyugtázta, hogy a szokásos kamasz bajaimat élem, nem fojtogat egy őrült gyilkos, és visszafeküdt. Másnap persze nem volt annyira boldog az késő esti ébresztőtől.

- Nem vagyok kibukva – mondtam Cameronnak, hangom pedig jóval magasabb volt a szokásosnál. Rám hagyta, és szólt, hogy mindjárt felküldi a barátaimat. Nem beszéltem velük a szülinapom óta, annak meg már egy hete. Azóta az ablakomon keresztül vizsgáltam a világot, és megpróbáltam nem belefulladni a kakaómba, vagy a teámba.

Felhívhattam volna, tekintve, hogy nagyon is érdekelt mi lett Daviddel, és a Veronica társaságában ünneplő lánnyal, akinek még mindig nem jutott eszembe a neve. Érdekelt, hogy Mad végül összejött-e a dögös szőke csajjal, vagy esetleg másikat kavart be magának. De arra is kíváncsi voltam, hogy Liv húga, Scarlet kijózanodott-e, vagy annyira másnapos volt, hogy a szülei csúnyán leszidták. Még sem emeletem fel a telefont, helyette megvártam, amíg a saját lábukon sétálnak hozzám a hírek. Kicsit önzőség volt a részemről, de ennyi belefért, tekintve, hogy szörnyen meg lettem bántva.

Már nekem is kezdett elegem lenni a Shawn-nal kapcsolatos gondolataimból, és abból, hogy folyamatosan csak azon kattogtam miért nem voltam az esete. Így elhatároztam, hogy nem fogok több percet szentelni Shawn Coleman-nek.

Barátaim nyitottak be az ajtómon, Mad egyből le is pattant a babzsák fotelemre, Liv mellém hemperedett az ágyra, David pedig elegánsan – állig begombolt inggel –ült le az íróasztalom mellett lévő székre. Vártam három percet, hátha neki kezdenek a mesélésnek, de nem szólaltak meg, minden szem rám szegeződött, mintha nekem lenne elszámolni valóm velük. De nem volt. Semmi magyarázattal nem tartoztam nekik, még ha meg is akartam volna beszélni velük a Shawn-os ügyet, akkor sem tettem volna, hiszen Scar Liv húga. Nem szerettem volna családi zűrt belőle.

Mikor rájöttem, hogy egyiküjük sem szándékozik beszélni, megembereltem magamat, és Daidnek szegeztem a kérdéseimet.

- Mi volt azzal a névtelen csajjal?

Mérgesen végigmért, karba fonta kezét, és dühösen hátradőlt.

- Zoé a neve – mondta felháborodottan, mintha ezzel megsértettem volna imádata tárgyát. – Smároltunk néhányszor.

Örömömben felugrottam az ágyról, kevés kellett hozzá, hogy David nyakába vessem magamat, ezzel kifejezve az örömömet. Mad nevetve leintett.

- Várj, ezzel még nincs vége a sztorinak – mondta a térdére csapva. David keseredett arckifejezését látva rájöttem, hogy innentől nem rózsásan fog folytatódni. Szomorúan ültem le, és minden idegszálammal barátomra koncentráltam. Átkarolta a mellkasát jobb karjával, húzott szemében könnyek csillogtak. Kicsit furcsálltam ezt az érzelemkitörést, de nem tettem szóvá.

- Megadta a számát. Azt monda –elcsuklik a hangja. – Azt mondta, idézem: „Okvetlenül hívjál”. Azután belerókázott az ölembe, de ettől eltekintve csodás estét töltöttünk el egymással. Egész végig vele voltam, és mindig kiöntöttem az alkoholt a poharából, amikor nem figyelt. Fel sem tűnt neki, hogy ezután nem ivott egy kortyot sem. Másnap nem hívtam, úgy gondoltam, illetve- Mad mondta -, hogy ki kell várnom a három napot, hogy jelentkezzek. Nem lehetek tapadós, mert a csajok nem csípik.

- Pontosan, tesó – veregette meg az érzelmileg összetört barátunk vállát. Livre néztem, és hangtalanul formálva a szavakat megkérdeztem:

- Hallottad már a sztori végét?

Ő csak bólintott. Nekem mesélte hát el újra, ezzel feltépve a pár napos sebeket, amiket élete első barátnő jelöltje okozott.

- Szóval, három nap múlva, amikor megcsörgetem – folytatta a történetet – felvette.

- És? – kérdeztem megfeszülve, amikor hosszas szünetet tartott. Vagy azért, hogy összeszedje a gondolatait, esetleg visszanyelje a könnyeit.

- Azt kérdezte, idézem: „Te meg ki a fasz vagy?” Amikor felvilágosítottam, hogy velem kavart Liv bulijában, egyszerűen kiröhögött, és letette. Valószínűleg meglátta a beállított képet, amit a számhoz rendeltem.

A kavart szó annyira idegenen hangzott David szájából, mintha egy kemény rocker a csillám pónikat emlegette volna. Vártam, hátha lesz más befejezése a sztorinak, de nem lett. David várakozóan nézett, én viszont nem tudtam megszólalni, egy árva szó nem jött ki a torkomon. Akárhányszor kinyitottam a számat, hogy most előállok valami egetverő bölcsességgel, rögtön csuktam is vissza, mert egyáltalán nem tartottam elég jónak.

- Nézd, David – mondtam végül. Három kíváncsi szempár meredt rám. Nyílván mindegyikük kíváncsi, mivel fogom bíztatni a kétségbeesett barátunkat. Liv nem az a lelkizős fajta, meghallgatja ugyan a problémákat, de nem rémes tanácsokat tud adni. Mad meg… Hát, ő Mad. Rám hárult hát a feladat, hogy összetapasszam szegény David törött szívecskéjét. – Nagyon… értékes ember vagy, és ha ennek a csajnak csak részegen kellettél volna, akkor jobb nem is pazarolni rá az idődet. – felálltam, és megpaskoltam a térdét. – Ha ő nem értékel, majd más fog.

- Bizony, haver! – Kiáltotta Mad. – És, majd úgy intézzük a bombázó barátnőddel, hogy előtte smároljatok. Akkor majd eheti a féltékenység.

- Látod? Majd jól kicseszünk vele – tette hozzá Liv. David esetlenül felállt, és beletúrt a hajába. Liv odapattant hozzá, és megölelte. Én is követtem a példáját, egyedül Madet kellett szemmel vernem, hogy átkaroljon minket, de végül mindhárman ott csüngtünk Daviden.

- Jó, sok lesz – törte meg a pillanatot Mad, és visszahuppant a babzsák fotelbe. Már épp fel akartam hozni valami vidámabb témát, amikor David megint belekezdett az önsajnálkozásba.

- Persze Madnek összejött a csaj – fonta át a karját a mellén. Elhúzta a függönyt és felült a párkányra. Kérdőn pillantottam Madre, akinek épp ráncok barázdázták a homlokát. Szemei pedig kínosan összeszűkültek.

- A szöszi, vagy egy másik? – kérdeztem.

- A szőke. És egyébként, Amandának hívják – büszkélkedett. – De nem akarok felvágni, pláne, hogy szegény barátunkat lekoppintották.

- Ja, persze nem akarsz felvágni. Mást sem hallgatok a buli óta, minta, hogy Amanda milyen dögös, mennyire jól csókol, eszméletlen teste van és…

- Mi van a belső értékekkel? – szidta meg Liv. – Az intelligenciája, a humora, és még sorolhatnám – mutogatta az ujjain. Mad védekezően feltette a kezét, és megvonta a vállát.

- Én mondtam, hogy nem szeretnék belemenni. David erőltette a témát.

Megforgattuk a szemünket.

 

A nap lassan visszatér a nyárba, így június utolsó hetében végre visszatért az életkedvem, elfeledkeztem Shawnról, Cammel, Lucy-val és Livvel már a strandon is voltunk.

A tenger hűs volt, feltöltött energiával, és nem utolsó sorban végre lett egy kis színem is, nem rikítottam a sötétben, ellenben Livvel, aki még mindig fehér volt. Nagyon fehér bőröm volt, csak úgy, mint legjobb barátnőmnek, de az hatalmas különbség volt közöttünk, hogy remekül és hamar barnultam, míg ő csak pecsenye pirosra sült. Minden nyáron rá akartam venni a szoláriumra, de hajthatatlannak bizonyult, így inkább rikított, mintsem beleolvadjon a barna tömegbe. De legalább messziről is kiszúrtam.

Ezen a csodás, verőfényes napsütéses napon is ezt terveztük. A lágy hullámok ölén élvezni a szünidőt, nem gondolkodni semmin, csak pihenni, és lazítani. Kikapcsolódni.

De ez minden volt, csak kikapcsolódás nem.

Reggel nyolckor találkoztunk Livék háza előtt, teljes strandfelszereléssel. A papucsomból kicsúszott a lábam, ezzel megéreztem a forró aszfaltot. Amint kiszálltam a kocsiból – Cameron hozott el –, Cam dudált egyet, mire rögvest nyílt az ajtó. Ott volt Liv, Scarlet, Scarlet osztálytársa, akinek nem jutott eszembe a neve, Mad és David is eljött, hogy becsajozzon. Nem viccelek, Mad komolyan ráállt a csajkereső hadműveletre, hogy a barátunk összetört szíve minél hamarabb helyreálljon. Nem is ezzel volt a probléma.

Hanem azzal, hogy David vékony felsőteste mögött feltűnt Shawn ismerős alakja.

03.

Sziasztok! :)
A suli miatt a szerdai részeket átteszem péntekre, szóval, mostantól kéthetente pénteken számíthattok új részre.
Köszönöm az előző részhez érkezett komit :)
Puszi, jó olvasást:
Lauren W.
_______________________________________________________________________
Shawn közelebb lépett hozzám, én pedig megdermedtem. Az egy dolog volt, hogy rám emelete a poharát, de, hogy még utána maradt is velünk, az már más kérdés.

- Sziasztok. Shawn vagyok – mondta, és barátságosan Madre és Davidre nézett. Kezet nyújtott, amit az előbbi azonnal elfogadott és be is mutatkozott, míg az utóbbi habozott. – Tehát, neked születésnapod van – mondta felém fordulva, és a teli poharamra nézett. Bólintottam.

- Igen, de ezt már halhattad – hangom rideg volt és elutasító. Az egész lényem tiltakozott ez ellen a fiú ellen, minden egyes porcikám tudta, hogy ha vele kezdek, akkor fájni fog, és azt is megbánom, hogy megismertem. De amennyire igyekeztem ellökni magamtól, annyival közelebb került.

- Nem figyeltem – mondta.

- Ha megbocsájtasz – tolta arrébb Liv. – Éppen barátnőt próbálunk keresni Davidnek.

- Elég béna lehet, ha nem tud becsajozni magától – röhögött fel. Egyből felment bennem a pumpa. Rajtunk kívül senki sem szembesítheti a bénaságával Davidet!

- Már megbocsáss, de David egyáltalán nem béna. Igenis, nagyon különleges ember, csak kevés az önbizalma. De teljesen ura a helyzetnek – böktem felé. David ebben a pillanatban húzta le a pálinkát, és valami másik poharat keresett amibe vizet tölthetett, mert égette a nyelőcsövét. Nem talált, így fejét a csap alá dugva próbálta eloltani a benne gyulladt tüzet.

- Nem úgy látom, mint aki „ura lenne a helyzetnek”. Ez a gyerek még önmagának sem ura – mondta cinikusan.

- Shawn, fejezd be – pirított rá Liv. – Különben is, miért nem vagy a húgommal?

- Épp a barátnőivel hányt a vécében, amikor eljöttem, Bocs, nincs gusztusom azt nézni.

- Te leitattad? – csattant fel Liv. Shawn védekezőleg felemelte a kezét.

- Még ha én lettem volna. Az utolsó előtti poharat kivettem a kezéből – mondta. Liv idegesen felsóhajtott,és beletúrt hosszú, szőke hajába. Barna szemei engem vizslattak.

- Odamegyek, és jó lecseszem! – mondta, és már ott sem volt.

Mad épp feltérképezte a terepet, hátha talál egy lányt, akinek David maga lehet az álom pasi. Aki hajlandó megismerni, és nem utasítja vissza a kinézete miatt, és ad neki egy esélyt.

- Mit csinálnak? – kérdezte Shawn Madre és Davidre pillantva. Utóbbi csatlakozott a terepszemléhez.

- Mondtam, barátnőt akarnak találni Davidnek – válaszoltam. Shawn beszívta alsó ajkait, és odaállt a fiúkhoz. Én is közelebb álltam hozzájuk.

- Melyikőtök is David? – kérdezte, mire Mad rábökött a harmadik személyre a társaságukba. Nem, mintha az előbb nem győződött volna meg arról, hogy ki is David.  Végig mérte. – Meg volt a bátorító feles? – kérdezte Madre lesve. Ő bólintott.

- Nem volt nagy szám – jegyezte meg David. Idegesen fürkésztem Shawnt, hogy vajon mit is szeretne csinálni, de nem tudtam kiolvasni semmit az arcából. Amikor észrevette, hogy figyelem, széles mosolyra húzta az ajkait.

- Volt már barátnőd? – kérdezte Davidet. Megrázta a fejét, és elöntötte a pír az arcát. Shawn nehezen tartotta vissza a feltörekvő röhögést, de valahogyan leküzdötte. – Oké, pár alaplecke, amivel eléred, hogy egy lány felfigyeljen rád – mondta, és felém fordult. – Elsőként, még ha nem is figyel rád, csak nézd. Nézd, de néha vedd le róla a szemedet, nehogy mániákus zaklatónak gondoljon. Lopva pillants felé.

Úgy néz ki, rajtam akarta bemutatni őrült flörtölő tudományát, tekintve, hogy én tudom, hogy van barátnője. Értetlenül néztem rá, de belementem a játékba. Kissé hátrébb mentem, és nekitámaszkodtam a mosogatónak, és vártam, hogy elkápráztasson.

- Ha sokáig nézed, a barátnői észreveszik, és szólnak neki – magyarázta, David pedig itta a szavait. Madre pillantottam, aki szikrát szóró szemmel méregette Shawnt. Akinek mindegy egyes mozzanata magára hívta az ember figyelmét. Engem nézett, miközben magyarázott.

- Amint észrevett, már csak a reakcióját kell figyelned. Ha undorodva néz rád, akkor inkább távozz a közeléből, mielőtt kitör a vulkán – röhögött fel, de én ezt nem tartottam annyira viccesek. Összeszűkült a szemem. - Ha így néz rád, ahogy most Nora, akkor is jobb lesz odébb állnod. De ha mosolyog – szünetet tartott. – Mosolyogj már, Nora! – emelte fel a hangját. Meglepődtem, de engedelmesen elmosolyodtam és lesütöttem a szememet, ahogyan flörtölés közben csinálnám. Már, ha akarna velem valaki flörtölni. – Szóval, ha mosolyog, akkor nyert ügyed van, te is rá mosolyoghatsz! Ilyenkor túrj bele a hajadba, és fordulj felé teljesen. Még mindig nézz félre néha. Meg kell várnod a JELET. Csupa nagybetűvel.

- A jelet? – kerekedett el David szeme. Fancsali arckifejezését látva, mindannyian tudtuk, hogy egyáltalán nem hallott még a JEL-ről. Mindhármunk ajkait sóhajok hagyták el, és Mad is felfüggesztette a tevékenységét, miszerint szemmel gyilkolja Shawn-t.

- Az meg mi? – tette hozzá, mire biztosak lettünk az iménti feltételezésben.

- Haver, ne csináld már – lökte meg a vállát Mad. – Ez gáz.

Beleütöttem Mad karjába, és összehúzott szemmel néztem rá. Az egyáltalán nem gáz, ha valakinek kevés a tapasztalata.

- Minden lánynál más a jel, amivel a tudtodra adja, hogy szabad a pálya. Egy kacsintás, és mozdulat a kézzel, ami egy külső szemlélőnek úgy is tűnhet, hogy táncol, de valójában téged hív maga felé. De érezni fogod, mikor is jön el az a JEL, hogy megindulhatsz felé, és elkezdhettek beszélgetni – magyaráztam lassan, érthetően, hogy minden részletet jól az agyába tudjon vésni.

- Oké. Értem, mehet, készen állok – mondta, és kigombolta a legfelső gombot az ingén. Azt, ami a galléron van, még mindig állig be volt fedve a teste. Shawn ismét sóhajtott, és a mellettünk lévő, fehér szekrénynek támaszkodott, jelezve elkeseredettségét. Odaléptem Davidhez, és még két gombot kikapcsoltam, hogy ne legyen annyira merev hatása.

Eszembe jutott, hogy én még mindig nem ittam meg a kitöltött pálinkámat, ezért visszafordultam a pulthoz. Mielőtt a számhoz emeltem volna, Shawn kivette a kezemből, és David kezébe nyomta

- Szükséged lesz még egyre – adta át a poharat. David fintorogva fogta meg. – De aztán fenékig.

Ezzel lehúzta, és elindult a nappaliba, hogy felszedjen egy csajt. Mad utána ment, hogy biztosan ne történjen semmi baj, Davidnél soha nemlehet tudni mit művel.

- Neked mi a jeled? – kérdezte kis hallgatás után a mellettem álló Shawn. Mindketten elégedetten néztünk David eltűnő alakja után.

- Miért akarod tudni? – fontam keresztbe a mellkasomon a kezemet. Szembefordultam vele, mire láttam, hogy ő is így tett. A szemembe nézett, én pedig álltam a tekintetét, de nem sok kellett, hogy én legyek az, aki először néz félre.

- Csak szeretném – mondta, miközben megrándult az ajka jobb széle. Kicsücsörítettem az ajkaimat.

- A fiúk nem szoktak kérdezni ilyet ok nélkül – mondtam még mindig kék szemeibe nézve. Elfordult. Ez az, nyertem!

- De, hidd el, hogy szoktak – megvakarta az állát. – És téged miért érdekel, hogy érdekel? Barátnőm van, nincs semmi hátsó szándékom. Különben sem vagy az esetem.

Ezzel a végszóval hagyott ott, a konyhában, egyedül, porig alázva.

A születésnapomon.

 

Az elmélet remekül ment Davidnek, a gyakorlat azonban más kérdés volt: akárhány lányra ránézett, egyik sem mutatta semmi jelét annak, hogy akárcsak a kisujját érdekelte volna. A legtöbb inkább Madet nézte, aki egy pillanatra sem vetkőzte le magáról a csaj mágnes imidzset. Folyamatosan flörtölt a lányokkal – még azokkal is, akiknél először David próbálkozott be – teljesen megfeledkezve a szőkéről. Liv nagy valószínűséggel még mindig a húgát szidta – vagy fogta a haját, amíg hányt. Én pedig egyedül ücsörögtem a kanapén, kezemben egy somersyb-s üveggel, nézve ahogyan David szerencsétlenkedik. Tizennégy perc bénázás után, valami történt, ami mindenkit meglepett, még engem is, pedig mondhattam volna, hogy végig hittem a barátom sikerében. Nem volt igaz, de ha megkérdeztek volna, biztosan ezt állítottam volna. Szerencsémre senki sem firtatta mit gondoltam David csajozó képességéről.

A lány, akit Veronica hozott a bulijára – és akinek már sikeresen elfelejtkeztem a nevéről – visszamosolygott húzott szemű barátunkra. Elégedetten nyugtáztam, hogy nem reménytelen, még akkor sem, ha a csaj totálisan be volt állva. Mert ez volt az igazság, kettőig sem látott, nem, hogy fel tudja mérni, kivel kavar. Amikor kacsintott, David teljesen lefagyott, de azért bizonytalanul odament a Veronica, Graham, Kaithlyn, Harley és a névtelen lány társaságához. Veronica, az egyetlen józan a társaságban érdeklődve figyelte, hogy mit szeretne ott David. Sosem beszéltek, ha tehették elkerülték egymást, és így mindkettejüknek jobb volt. Grahamis felfigyelt a „betolakodóra”, falkavezér érzékszervei egy pillanat alatt kifejlődtek, és odaállt David elé. Mondott neki valamit, amit nem értettünk, mert túl messze voltak. Felállt, és Mad mellé léptem. Körmömet a számhoz emeltem, és rágni kezdtem. Minden idegszálam megfeszült, csak arra tudtam gondolni, ha most lealázzák, akkor Davidnek a maradék önbizalma is elmegy, sosem talál magának barátnőt, és majd költözhet a Livvel közös házunk garázsába. Mad is hasonlóan feszülten figyelte az eseményt, ahogy körülöttünk majdnem mindenki.

- Egy ötöst rá, hogy leüti – mondta Mad. Kelletlenül felnevettem, és kivettem az ujjamat a számból.

- Gonosz vagy – mondta, de azért hozzátettem: - Állom.

Nem bántaná. Graham sem volt az a verekedős típus, ő inkább a szavakkal bántotta az embereket, ezért is találtak olyan hamar egymásra Veronicával. Veronica kicsit visszafogta Graham száját, Graham pedig elküldte melegebb éghajlatra azt, aki bántani akarta volna Veronicát.

David a névtelen lányra mutatott, mire Graham, Harley, Veronica és Kaithlyn is felé fordult. A lány hevesen bólogatott, és puszit küldött Davidnek. Graham egy percig csendesen méregette őket, a lányra, majd Davidre nézett. Tekintete elkomorult egy pillanatra, és ütésre emelte a kezét. A társaságukba lévő lányok szája elkerekedett, és meg mertem volna esküdni, hogy az én ábrázatom is hasonlít az övükéhez.

Lendítette és…

És megveregette a hátát, és odalökte a névtelen lányhoz.

Hatalmas kő gördült le a szívemről, örömömben pedig Mad nyakába ugrottam. Feltartotta a tenyerét, én pedig elégedetten belecsaptam.

Ezt is megértük.

 
Az este további része eseménytelenül telt, kicsit rosszul érintett, hogy Liv szinte végig a húgáról panaszkodott, vagy a húgával kiabált, vaagy a húgától vette el a poharat, amit teletöltöttek különböző alkoholokkal. Emiatt sokat találkoztam Shawnnal, pedig legszívesebben elkerültem volna, az utolsó kijelentése miatt. Még mindig őrülten vonzott az egész lénye, és tudom, hogy ez csak a felszín, volt valami érzelmes benne. De nem hagyta, hogy megismerjem.

Ami érthető, hiszen barátnője volt. Aki történetesen a legjobb barátnőm húga volt.